Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JÚNIUS 14.

Olvassuk: II. Korinthus 12:7—10.

»Boldog ember az, aki az Urba vetette bizadalmát.« (Zsoltárok 40:4.)

Aki az Ur Jézusba veti bizodalmát boldog ember az. Van négy barátom. Mind a négy vak, süketnéma és a negyedik ezenfelül béna. A sötétség és örök csend országában élnek; lelkűk mégis tele van örömmel és bizodalommal.

Klaudia és József napi négy órát a szövőszék mellett dolgoznak. Franciska egy francia-olasz Braille szótárt másol. Bernét, a kedvencem, a legszerencsétlenebb. Bénán, kínok között fekszik ágyában, mégis Braille olvasással tölti el idejét, annak ellenére, hogy képtelen elbeszélgetni olvasmányairól. Ő az értelmiség közöttük. Barátságunk alatt többször tapasztaltam, hogy csodálatos lelki ereje nagyon sokat jelent számomra, pedig azért keresem fel, hogy én vigasztaljam őt.

Barátaim öröme győzedelmeskedik nyomorúságaik felett, sőt örömüket boldogan megosztják másokkal is.

IMÁDKOZZUNK: Mi Urunk, Istenünk, köszönjük Neked áldásaidat. Köszönjük Neked azt a kiváltságot, hogy láthatunk, hallhatunk és beszélhetünk. Add. hogy ezeket az ajándékokat úgy használjuk fel, hogy általuk Téged dicsőítsünk. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.

— Boldogok azok, akiknek lelki ereje testi fogyatékosságaik akadályait legyőzi. —

Necer A., Franciaország

47