Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, JÚNIUS 12.

Olvassuk: Lukács 19:1—10.

»Péter pedig mondá: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazat cselekszik.« (Cselekedetek 10:34, 35.)

Külföldre érkezésünk után négy és fél éves kisfiam az esti imádsága végeztével azt kérdezte édesanyjától, vájjon az Isten hogyan érti meg azokat akik nem magyarul imádkoznak hozzá?

Sajnos nem csak a gyermekszáj kérdése ez, de sokan úgy képzelik, hogy az Isten csak magyaru,l mások pedig, hogy csak angolul ért. Misszionáriusok tehetnek bizonyságot róla, hogy Isten a bármely nyelven elmondott imádságot megérti, ha az őszinte hitből és lélekből fakad. »Nem személy válogató az Isten.« A mindenkori embert, annak lelki indításait, hitét és alázatát nézi.

Isten »az egész világot« szerette úgy, hogy az Ő egyszülött fiát adta érette. Nem egyik, vagy másik népet, mégkevésbé felekezetet favorizál. Ő a »szív mozdulásait« figyeli, hogy mennyi benne az igaz, az őszinte áhítat, amely nem faji, vagy felekezeti önigazságra épít, hanem sokkal inkább az alázat lelkületével közeledik hozzá.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönjük neked, hogy te magyarul elmondott imáinkat, kéréseinket is meghallgatod és felelsz azokra. Szeretnénk úgy imádkozni és úgy szolgálni Téged, hogy még a felekezeti határokat se lássuk, hanem csak Téged. Egyedül Téged félő és benned hízó gyermekeid lehessünk. Ámen.

— Csak a lelki vak nem látja a másik emberben is az Isten gyermekét. —

Seress Ödön, Torontó

46