Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZERDA, JÚNIUS 10.

Olvassuk: Apostolok Cselekedetei 5:27—39.

»Es mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek.« (Cselekedetek 5:32.)

Hiteles tanú csak az lehet, aki jelen volt az eseménynél, vagy személyes ismeretei vannak bizonyos dolgokról.

Jézus Krisztus mellett is csak az tehet hiteles tanúbizonyságot aki személyes közelségbe került Vele. Ilyen embertől pedig el is várja az Ur, hogy bizonyságot tegyen róla.

Moodyt, a hires amerikai evangélistát, egyszer egy fiatal ember azzal kritizálgatta, hogy beszédében sok nyelvtani hibát ejt, nem jó a stílusa.« Fiatal barátom — válaszolt Moody — én azzal a beszélőképeségemmel szolgálom az Urat, amivel tudom. Vajon ön mivel szolgálja az Istent?«

Sokan azzal próbálkoznak kibújni a keresztyén kötelezettség, munka és áldozatvállalás alól, hogy nincs megfelelő képzettségük, tudásuk, és erejük hozzá. Hát milyen képesítésük volt az apostoloknak? Ők sem végeztek teológiát, felsőbb iskolát. Az volt egyetlen és legfontosabb kérdésük: »Mit kíván az Ur Jézus, hogy cselekedjem?«

IMÁDKOZZUNK: Erősíts meg engem Uram, hogy én is vállaljam a Krisztus nevéről való bizonyságtételt, a keresztyén élettel járó minden munkát, feladatot, ha kell kockázatot is. Érzem, hogy a Te Lelked ereje nélkül gyenge vagyok. Add meg kérlek a Lélek bizonyságtevő erejét. Ámen.

— Tanú vagyok, nem hallgathatok. —

Fenn W. Raymond, On tárló

43