Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

Olvassuk: II. Korinthus 3:12—18.

»Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Ur dicsőségét...« (II. Korinthus 3:18.)

Egy késő augusztusi délután — csak úgy minden előkészület nélkül — elsötétült az ég a Szent Anna tó felett. A fülsüketítő mennydörgést követve megeredt a nyári zápor. Mintha dézsából öntötték volna. Összebújtunk és pokrócot emeltünk a fejünk fölé. De a tó tükrét láttuk. Félelmetesen nagyszerű volt a tó tükrében figyelni a hatalmas villámnyalábokat. Hangtalanul, megilleted ve néztük a tó tükrében, mi zajlik fenn az égen. Fél óra múlva a vihar úgy eltűnt, ahogyan jött. A hangulat hatása alatt némán néztük a tavat. S a tó kibeszélhetetlen szépséggel tükrözte vissza a környező, hatalmas fenyőkkel borított hegykoszorut.

A Szent Anna tó »tengerszem«. S ebben a »szemben« milyen lenyűgözően láttuk meg Isten hatalmát. Viharban és napsütésben egyaránt.

Az Ur bennünket a saját képére teremtett. De ha erre a képmásra nézünk, meglátjuk-e benne, azt a szerető, tékozló fiaira várakozó, Fiában értünk minden áldozatot meghozó Atyát? — Vagy fátyollal borítjuk le ezt a képmást? Nincs szebb tó annál, -mint amelynek a tükrében meg lehet látni az Ur hatalmát. Nincs nagyszerűbb, mint embereken keresztül felismerni Krisztust.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, tégy bennünket olyanokká, hogy beszédünkön, cselekedeteinken keresztül minden felebarátunk felismerje bennünk a Megváltó szeretetét. Ámen.

— Valóban annyira elfoglal a világ, hogy nem lehetek egy Krisztus igazi követői közül? —

Pándy László, Delhi, Ont.

PÉNTEK, JÚNIUS 5.

38