Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 13.

Olvassuk: Lukács 11:33—36, Máté 5:15.

»Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.«

Sok jó dolognak az életben akadályai a különféle megszorítások. Nemrég egy asszony átadott nekem egy gépírásos imádságot. Ő egy misszionáriustól kapta egy konferencián. Az imádság ihletést adott neki és azt gondolta, hogy én is majd ihletést nyerek belőle. A gépírásos szöveg alján ezek a szavak állottak: »Ezt az imát nem szabad sokszörosítani széles körben való terjesztésre.« Olyan valakinek a tulajdona volt, aki meg akarta akadályozni annak széleskörű használatát.

Legtöbb államunkban a tűzrendészeti szabályak előírják, hogy középületek ajtai kifelé nyíljanak. Ez azt jelenti, hogy tűzveszély esetén a tömeg nyomására azok kinyílnak ahelyett, hogy megakadályoznák a közönség kitörését.

Hasonló képpen kell hogy szemléljük a mi másokra való hatásunk jóságát is. Olyan kell, hogy legyünk, mint a kifelé nyíló ajtó, az egész világ számára. Fényljék a mi világosságunk mindazoknak, akik a mi világunkban vannak.

IMÁDKOZZUNK: Bocsáss meg nekünk, Urunk, azokért a malomkövekért, melyeket mások nyakába akasztunk, melyekkel másokat megterhelünk. Inkább arra segíts bennünket, hogy erősítsük az ő hitüket. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

— Krisztus szerelméért; tesszük-é azt lámpatartóba, ami igazán értékes bennünk? —

Ackerman R. Gerald, Maryland

U6