Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 29.

Olvassuk: Zsoltárok 33:1—12; János 1:1—13.

»Féljen az Úrtól mind az egész föld, — rettegjen tőle minden földi lakó. (Zsoltárok 33:8.)

Abban a kiváltságos élményben volt részem, hogy felkereshettem a Grand Canyon-t. Az egyik kilátó helyen,. Isten alkotásának lélekzetelállító szépségét csodálva, egy fiatal fiúra tévedt szemem, aki éppen abban a percben érkezett oda. Nyakából egy zsinóron látcső lógott, de a gyerek hozzá sem nyúlt. Pár perccel később apja is odaért és sürgette a fiút, hogy siessen, mert a család többi tagjai is szeretnék használni a látcsőt. A fiú engedelmesen, de tanácstalanul nézett apjára: igen, de nem tudom hol kezdjem, mit nézzek meg először, — mondta bátortalanul.

Isten az egész világot nekünk adta, de sokszor mi is úgy vagyunk, mint a fiatal fiú a Grand Canyon szépségével: nem tudjuk hol és mit kezdjünk vele. Hogy is mondta Vörösmarty Mihály: »amennyit a szív felfoghat magába, sajátunknak csak annyit mondhatunk«. Annyi a miénk a világból, amiben Isten kezének munkáját tudjuk csodálni.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk megvalljuk előtted, hogy sokszor tétován és tanácstalanul bolygunk a világban. Könyörgiink, áldj meg minket, hogy megtaláljuk helyünk és tudjunk örülni annak, amit kijelöltél számunkra. És add meg a nagy örömöt, hogy saját: helyünkön téged tudjunk szolgálni, Ámen.

— Az egész világ az enyém, de én Istené vagyok-e igazán? —

Brethauer Thomas, Indiana

31