Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 24.

Olvassuk: János 20:24—29.

»Jézus monda néki: (Tamásnak), »Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél. Boldogok, akik nem látnak és hisznek.« (János 20:29.)

Sok esetben elfogadjuk amit mások mondanak, de van amikor azt mondjuk: »Én ugyan el nem hiszem — csak ha majd a szememmel látom.« Én is így voltam. Sokan mondogatták nekem, hogy a kolorádói állam Grand Canyon-ja lenyűgözően szép. Hittem is meg nem is. De amikor ott álltam személyesen és láttam— bizony még a szavam is elakadt a csodálkozástól.

Tamás is így járt. El nem hitte volna semmiért, hogy Jézus feltámadott a halálból. Miután azonban az Ur személyesen megjelent neki, csak annyit tudott kimotyogni, »Én Uram, és én Istenem!«

Hit által látni, azaz hinni nem könnyű. Csak Istennel lehetséges. És csakis azoknak, akik megtapasztalták hogy Jézus valóban él és Ur mindenek felett.

Ez a fajta hit hamar elfujja a kételkedés csúnya felhőjét. Ha nincsen, akkor Isten oly távolinak tűnik, s utunk hideg és sivár. Csupán a hit tudja megvilágítani egy-egy lépésre.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Urunk, hozz elő szíveinkben igazi hitet, bizalmat és Reád hagyatkozást, mindenkoron, Ámen.

— A hit meglátja Istent és nemcsak az Ő szeretetét láttatja meg velünk, hanem feladatainkat is. —

Zook D. JKllrose, Pennsylvania

26