Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 22.

Olvassuk: Máté 6:1—6.

»Aki a Felségesnek restekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az.« (Zsoltárok 91:1.)

Kisleány koromban egy folyó mellett lévő park közelében laktunk. Szirtes hegylánc szegélyezte a folyót. Az egyik szírt csúcsa alatt barlang volt. Nehezen lehetett oda jutni, de valahányszor oda mentem, ott mindig nagyon közel éreztem magam az Istenhez.

Később a barlang megszűnt »rejtekem« lenni. Serdülőkoromban ez a kifejezés más jelentést nyert, miután a zsoltáríró fenti szavait megismertem. Az lett a »rejtekem«, amikor Isten színe előtt lehettem lélekben.

Miután hallottam egy a vitézségéért kétszeresen kitüntetett fiatal katonatiszt bizonyságtételét, újból kellett értékelnem a kifejezés jelentését. A 91 zsoltárt felolvasva a tiszt így szólott: »Ezek igaz szavak.«

Az ő »rejteke« sem egy bizonyos hely volt, sem pedig valamiféle biztosíték afelől, hogy testi sérüléstől vagy a haláltól védve lenne. Az ő »rejteke« Isten jelenléte és a halálos veszedelem közepette az Ő társasága volt — bármi is történt körülötte.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten, köszönjük, hogy velünk vagy. Bár úgy látnánk a veled való kapcsolatunkat, hogy mindenkor tudatosan a Te szeretetedben kell maradnunk. A Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Milyen fontos biztosnak lennünk afelől, hogy mindig minden körülmények között Isten jelenlétében vagyunk! —

Griffiths Iluth, Illinois

24