Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 11.

Olvassuk: Márk 9:42—50, Máté 5:13.

»Ti vagytok a földnek savai.«

Teljesen haszontalanok a só kristályai az emberi szervezet részére, ha csak fel nem oldódnak és ezzel el nem veszítik eredeti formájukat.

Az embert Isten arra teremtette, hogy társainak szolgálatára való hajlandóságot kívánja tőlünk Isten bármi áron. És Jézus a legfőbb példa nekünk arra nézve, hogyan lehet az ember a földnek sója. Feladta életét azért, hogy mi éljünk. Szegény lett érettünk, hogy mi meggazdagodjunk. Lehajolt hozzánk, hogy felemeljen a bűnből, kétségbeesésből. Elfogadva a keresztet, az ember eléri a legmagasabbat, azt visszautasítva, üresnek találjuk életünket. A saját magunkkal foglalkozó élet vereséget jelent, de Krisztus szellemében élni, felajánlva a legtöbbet a legnagyobbért,, legjobbért, örömöt és győzelmet jelent.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk, nyisd ki szemeinket, hogy láthassuk mit kívánsz tőlünk. Erősítsél minket, hogy ezek szerint élhessünk, hármi áron is. Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Olyan keresztyének vagyunk-é kik képesek mások életét kellemesebbé tenni? —

James S. Mather, Ceylon

14