Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

»És mikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta... megismerték őt a kenyér megtöréséről...« (Lukács 24:30, 35.)

Mi sokszor úgy gondolnánk, hogy az a gyülekezet, amikor egy nagyobbszámú embercsoport összejön egy templomban. De az Ur Jézus azt mondta, hogy Ő még akkor is velünk van, amikor csupán ketten vagy hárman jövünk össze az Ő nevében.

Sokszor az az érzésem családi étkezéseink idején, hogy mintha láthatatlan vendégként most Jézus Krisztus is csatlakozott volna hozzánk. Az Ő áldását kérjük az elénk tett ételre s ugyancsak Őfelé tör elő hála szívünkből, hogy megint oly gazdagon megelégített minket.

Valahogy így lehetett Ővele az a két Emmaus felé menő tanítvány is, akiknek megjelent keresztrefeszítése után. Jó ideig nem ismerték fel Őt, csak amikor a kenyeret vette és ismerős, megszokott mozdulatával megszegte azt ott az asztalnál.

Bár az Ur Jézus nem jelenik ma meg testileg asztalunknál, jelenlétének tudata legegyszerűbb étkezésünket, családi együttlétünket és áldott lelki megtapasztalássá teheti.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk Neked Urunk áldásaidnak sokaságáért s azért a tudatért, hogy Te vagy azok örök forrása. Engedd meg, hogy ismételten átélhessük jelenléted megtapasztalását, valahányszor összejövünk neved imádására. Ámen.

— Krisztus jelenlétének átérzése nélkül olyan étkezésünk is mint az ízét vesztett étel. —

Maxwell J. Róbert, Dél Karolina

KEDD, MÁJUS 5.

Olvassuk: Máté 18:19—22.

7