Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 1.

Olvassuk: Róma 12:1—13.

»Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul.« (Róma 12:1.)

Külsőleg megtehetünk mindent, amit egy keresztyén embertől elvárnak — járhatunk a templomba, taníthatunk a vasárnapi iskolában, és adakozhatunk bőségesen — de, ha a mi belső kapcsolatunk Istennel nem olyan, mint amilyennek lennie kell, akkor csak bolondítjuk önmagunkat. Mert a világ is hamar észreveszi a különbséget az igazi hit és az üres vallásoskodás között.

Az igazán odaadó keresztyén ember a szív örömét tükrözi, mely átjárja egész lényét.

Hallottam egy fiatal emberről, aki keresztyén családban nőtt fel, de sohasem mutatott érdeklődést a lelki élet iránt és nem értékelte azt semmire. Egy nap a nagyapja váratlanul meghalt. Nemsokára az eset után a fiatal ember döntött Krisztus mellett és elfogadta, mint élete Megváltóját. »Nagyapád halála okozta elhatározásodat?« — kérdezte az anyja. »Nem, hanem az élete« volt rá a válasz.

IMÁDKOZZUNK: Segíts Istenem, úgy élnem, hogy másokat Hozzád vezethessek. Ne legyen napi életem botránkozás köve mások számára, hanem lépcső, amelyen át mások Krisztus felé elindulhatnak. Ámen.

— Mit mond az életem másoknak? —

Bernhardt Clara, Ontario

3