Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 19.

Olvassuk: Jakab lev. 2:1—10; Énekek Éneke 2:15.

»Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.«

Évekkel ezelőtt egy csoport queker asszony vett részt egy előadáson az Egyesült Nemzetek épületében. Az egyik asszony igen mély gondolatokat ébresztett bennünk, mikor elmondta, hogy kevéssel azután, mikor a hatalmas épület készen lett, ő és férje sétáltak a folyosókon. Férjének éles, szakértő szeme egy igen kis- repedést fedezett fel a falon, s mint építész, abból arra következtetett, hogy az épület szerkezetében hiba van.

Amint férje ezt kimondta, rögtön egy gondolat szökött az agyába: »Igen, kis repedések vannak az ENSZ szervezetében is. Akármilyen nagy is a szervezet maga, de ha mi, keresztyének nem dolgozunk, és imádkozunk az egységért és békéért, akkor azok a kis repedések egyre nőnek, és végén elpusztítanak mindünket.«

Mennyire igaz ez a keresztyén élet és az Egyházra is! Ne higyjük el azt, hogy a kísértés, a gúny vagy a közömbösség nem számít! Ezek azok a »kis rókák, akik elpusztítják a szőlőskertet.«

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, hálásak vagyunk az országért, ahol élünk, minden áldásért és kiváltságért. Tudjuk, hogy sok az amit adtál nekünk, de ugyanakkor kérünk hogy őrizz meg a kis hibáktól is, amelyek képesek megrontani bennünket. Ámen.

— Sohase becsüld le az ártatlannak kinéző kis rossznak a romboló hatalmát. —

Robertson O. Flora, North GaroHna

52