Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 8.

Olvassuk: Róma 12:14—21, Máté 5:9.

»Boldogok a békességre igyekezők, mert őket Isten fiainak hívják.«

Szabadság, biztonság, nyugalom és béke után vágyakozik az emberiség és az ember. Szükségünk van a szív békéjére. A zene például mélységesen meg tud békéltetni engem. Nemrégen egy énekkart hallottam, amint a 23 zsoltárt énekelte. Sohasem felejtem el azt a megnyugtató érzést, amit az énekhangok és a kísérő orgona zenéje keltett bennem, ahogyan biztonságot tettek a zsoltárból kiáradó rendíthetetlen hitről.

Jézus áldottaknak mondja a békességre igyékezőket. Ő hihetőleg azokra gondolt, akik a népek közötti békét munkálják. De bizonyára azokra is, akik a béke evangéliumát hirdetik legközvetlenebb felebarátaiknak. Hiszen ha Krisztus szeretete az emberi szívekben gyökeret ver, akkor megbékélnek egymással.

A békesség útja hosszú és nehéz. Századokon keresztül nem tudta elérni az ember, hogy a világ szabad legyen az összeütközésektől és gyűlölettől. De nekünk van hitünk, hogy Istennel minden lehetséges. Ha felismerjük az Ő jelenlétét az emberek közti ügyekben és segítségét kérjük, Ő elvezet a békesség útjára.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, taníts meg minket másokat szeretni úgy, ahogy Te szerettél minket, hogy így tanuljuk meg a békességszerzés útját. Halld meg békességért kiáltó szavunkat és tégy eszközeiddé minket a béke munkálásában. A Krisztusért kérünk. Ámen.

— Krisztus, a mi Megváltónk vezet minket naponként megbékélésre. —

Rowley Pál, New York

11