Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 11.

Olvassuk: Zsoltárok 111, Zsidók 10:19—25.

»Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben.«

Nagyon munkás hetünk volt az egyházban s egyik gyülekezeti tagunk igen fáradt lett. Ezért így okoskodott: »Én egy nagy egyházhoz tartozom. Bizonyos, hogy én nem fogok senkinek hiányozni. Egyszerűen tovább alszom reggel és jól kipihenem magam.« így aztán az ő helye üresen maradt azon a vasárnapon a templomban. Másnap valaki megkérdezte: »Hol voltál tegnap? Annyira hiányoztál nekem.«

Hogy ott van-é valaki a helyén a templomban, látszólag csekély bizonyságtételnek látszik, de ki tudhatja messzeható következményeit? A templomozó nemcsak önmaga lelki javát szolgálja, hanem jelenlétével és az istentiszteletben való részvételével másokat is buzdít az istentiszteleten való részvételre.

Gondold csak el, micsoda ihletést és erőt jelentene az az egyházban és a keresztyének egyéni életében, ha minden tag hűséges volna az ő fogadalmához és rendesen látogatná az istentiszteletek megszabott alkalmait.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, hálával teli szívvel jövünk Hozzád múlt és jelen kegyelmeidért és az istentiszteleti alkalmak kiváltságáért. Segíts bennünket, hogy ott lehessünk mindig, amikor az imádkozó gyülekezet találkozik a templomban a Te imádásodra. Jézus nevében. Ámen.

— A templomozás az egyik módja annak, hogy bizonyságot tegyek a vallásnak életemben való fontosságáról—

Nielsen K. Albert, Tennessee

U