Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

»Én is mondom Néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.«

Ebben a földi életben szükségünk van a pénzre. A Bibliában, úgy az Ó-Szövetségben, mint az Uj-Testamentumban sokszor olvashatunk a pénzről.

Az Ur Jézus önmaga sohasem foglalkozott pénzzel, példázataiban azonban sokszor megemlítette annak jelentőségét. Lukács 15:8 versében olvashatunk az aszszonyról, aki gondosan kiseperte a házát, hogy megkeresse az elveszett drakhmát. Az Ur Jézus megfigyelte az embereket, amint a templom perselybe adakoztak. A szegény özvegyasszonyt, aki mindenét amije volt a perselybe vetette, mint példát mutatja be a Bibliában. Nem ítélte el a pénzt, hanem arra oktatta követőit, hogy azt okosan használják fel.

Ha önző módon csak magunknak gyűjtünk, a fösvénység bűnébe esünk, ami a bálványimádás. Ha azonban megosztjuk javainkat a szűkölködőkkel és elősegítjük az evangélium terjedését, akkor jó sáfárok vagyunk. »Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?« (Lukács 16:11.)

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, kérünk taníts minket, hogy kövessük az Ur Jézus szavait és földi javainkat a Te akaratod szerint használjuk. Földi javainkat is Te adod nekünk, azok valójában a Tiéd. Add, hogy bölcs sáfárok lehessünk. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen.

— A pénz sem nem jó, sem nem rossz. A fontos az, hogy bölcs sáfárok vagyunk-e?—

KEDD, ÁPRILIS 7.

Olvassuk: Lukács 16:1—9.