Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-03-01 / 2. szám
HÉTFŐ, MÁRCIUS 30. Olvassuk: Máté 28:1—10. »Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.« Jóval Krisztus előtt élt a nagy filozófus Plátó. Arról panaszkodott, hogy mily rettenetes, hogy a jó Szokrátesznek úgy kellett meghallnia, hogy arra kényszerítették, maga igya ki a méreggelt töltött poharat. Szinte elsírta magát Plátó — mondván: valami rosszul sikerült ebben a világban, ha Isten engedi, hogy a jó ember ily borzasztó halállal pusztuljon el. A hideg, száraz ész emberének, Plútónak is megfelelt Isten a húsvéti üres sírral. Néhány évvel ezelőtt, egyik túrámon egy magányos házba tértem be. Tizenhat tányér volt a megterített asztalra kikészítve. Gondoltam — ebben a házban tizennégy gyermek van a szülőkön kívül. Meg is kérdeztem az asszonykát: »Magának 14 gyermeke van?« »Nem kérem, — felelte az édesanya — tizenöt, csak egy már az Urnái van.« Lehet-é nagyobb lelki megnyugvás ennél, — ha tudjuk, hogy Atyánk házában minden gyermekének van helye? Húsvét azt jelenti, hogy Nála bizonnyal megvan a mi helyünk is. IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Urunk! Jó tudnunk azt, hogy ha fizikai testünk a föld porával egyesül is a halálunk után, a lelki testünk számára Te elkészítetted az örök lakóhelyet a Te országodban. Oda vágyik azért a lelkünk, mert már itt e földön megéreztük, hogy az a mi igazi hazánk és otthonunk. Ámen. — Az üres sír Isten bizonysága a hitetlen világ •számára. — Plunkett W. Hedley, Észak Írország 32