Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1969-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, JNUÁR 4. Olvassuk: János 3:13—25. ».. .egyet tudók, noha vak voltam, most látok.« (János 9:25.) Feleségemmel egy körútra mentem Indiába. A több ezer mérföldes úton missziói állomásokat látogattunk meg és megismerkedtünk a különböző keresztyén intézmények munkájával. Sok emberrel találkoztunk kik különféle hivatásunkban mind tevékenyen foglalatoskodtak, de csak egy közös cél érdekében, — hogy magasztalják Jézus nevét. Beszélgettünk számos nem keresztyénnel is, hogy meglássuk milyen hatást gyakorolt életükre az evangélium. Egy Hindunak, — ki korábban ápoltja volt a missziói kórháznak, — nyilt bizonyság tétele, — autóbusz utunkon Vellore tói Madrasig, — élénken kiemelkedik a többi közül. Elbeszélése szerint fül-gyulladás miatt elveszítette egyszer hallását. Próbált gyógyulást találni minden kórházban és klinikán Madrasban eredmény nélkül. Aztán valaki ajánlotta néki a Vellore-i kórházat, mely egy Keresztyén intézmény. Reménységgel jött és fokozatos gondozás nyomán hallása vissza tért. Nagy hatással volt rá mondotta az orvosok és ápolónők lelkiismeretes, áldozat kész szolgálata és a betegek iránt megnyilvánuló gondoskodás. Ezért hiszi, hogy ez az intézet sugározza Jézus szeretetének lelkületét és szolgálatát. Mint a vak ember, ez a hindu is tanúskodott, hogy Isten munkálkodik közöttünk. IMÁDKOZZUNK: Embernek Ura és Istene. Nyisd meg szívünket és elménket, hogy megláthassuk a Te dicsőségedet, hogy betölthessük a Te akaratodat. Ámen. — A legnagyobb gyógyító orvosa az embernek az Úr Jézus Krisztus. — Sunada E., India 7
