Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1969-01-01 / 1. szám
SZERDA, JANUÁR 1. Olvassuk: János 3:1—7. »Felele Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.« (János 3:3.) Az egyik esztendőnek a vége csupán be vezet bennünket egy új évnek a kezdetébe, mint ahogy egy napnak alkonya visz bennünket egy friss reggel felé. Amint, a múlt év távozott, emlékezzünk arra, hogy csak az Úr tudja megáldani a mi ki és be menetelünket. Valóban, ennek az igazságnak még nagyobb jelentősége is van, mert nem csak az élet az ami folyton megújul, hanem hitünk is örökre új. Az ’új’ szót mily gyakran találjuk a bibliában: És akik hiszünk, az újjászületés által új teremtményekké lettünk. A régiek elmúltak és újjá lett minden. Új ének van ajkunkon és új élet útjait járjuk. Majd beteljesedésként a Szentírás végső szakaszai biztosítanak bennünket egy eljövendő új égről és új földről. Tehát nem félhetünk az ismeretlentől, mely a jövőben rejlik, mert mi annak kezében vagyunk ki így szólt: »Imé mindent újjá teszek.« És ez a ragyogó dicsősége Keresztyén hitünknek. IMÁDKOZZUNK: A napok és évek múlásának sodrában, segíts Ó Isten lelki megújulásra bennünket. Had fedezzük fel újra meg újra, naponként az élet örömüzenetét Jézus Krisztusban. Az Ő nevében kérjük ezt. Ámen. — Az élet nem lehet egyhangú és unott annak, ki Krisztusban azt megújítva fogadja. — Edwards M., Wales 4