Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

»Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.« (János 10:10.)

Nyolcvanadik születésnapján megkérdezték egy költőtől, hogyan őrizte meg lelke ifjúságát. Válaszul egy virágzó barackfára mutatott és azt kérdezte: »Hol vannak a fán a virágok?« »Az új hajtásokon« felelték. Mert a fiatal ágak hoznak virágot és teremnek gyümölcsöt. És a fa élete csak új élet kezdeményezése által marad meg.

Minden egyes élet fontos, minden lélekzet egy célfelé visz, minden perc alkalma a tanulásnak. Egy idős özvegyasszony nyomott lelkiállapotában gyakran, kérdezgette orvosát. »Mit is tudnék csinálni?« A doktor így válaszolt: »mért nem tanul meg festeni?« A tanácsot megfogadva, leckéket vett az özvegy festésből. Az osztályban és a tárlatokon a művészet új, eddig ismeretlen világa tárult fel előtte és új barátokat is talált.

Új életünk csak akkor van, ha önön magunktól, Jézus Krisztushoz fordulunk. Ha a jövő felé irányulunk keresve új ismereteket, barátokat, de leginkább új élményeket, melyek Jézus Krisztusban lelhetők, akkor nekünk is lesznek új hajtásaink, — igen, lesz új életünk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük az új életet minden nap. Segíts elfelejtenünk a tegnap sokféle kellemetlenségét; minden rossz szót, tettet és gondolatot. Hadd kezdjünk folytonosan újra Jézusba, mi Urunkba vetett hittel, ki munkálkodik bennünk és másokban a Te dicsőségedre. Ámen. _

— Ma valamit újra kezdek. —

Wolfe H. Jj., North Carolina

SZOMBAT, FEBRUÁR 1.

Olvassuk: II. Korinthus 5:17—21.

:36