Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Jób könyve 32:5—18 és I. Timótheus 4:12—16.

»Tökéletes tudású ember áll melletted.« (Jób 36:4.)

Jób könyvében Elihu egy lelkes fiatalember volt, kire senki sem hallgatott, mert túl fiatalnak tartották ahhoz, hogy élettapasztalata lehessen. Úgy Jób, mint barátai haragra lobbantották és a helyzetet elviselhetetlennek találta. Mégis, mikor Elihu befejezte a beszédet, Jób az Örökkévaló Istennel találta szemben magát.

Hogy történhetett ez? A válasz nem elég világos. Lehet hogy Elihu fiatalsága új távlatokat nyitott meg. Vagy talán a mélységes meggyőződés lerontotta a válaszfalakat a különböző egyéniségek között. Az ige szerint Elihu Istenre mutat, mint Jób problémájának megoldására és segítségére. Fiatalsága ellenére tehát Elihu mégis csak segített Jóbnak, hogy szenvedése közepette is meglássa az Istent.

Sokszor nem hallgatunk Isten intő szavára, csak azért, mert olyan személytől jön, akitől azt nem várnánk; fiataloktól, szegényektől, tanulatlanoktól, vagy éppen ellenségeinktől. De Isten sokszor szól hozzánk eme lekicsinyelt követeken keresztül.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, cselekedd, hogy Téged kereső lélekkel készségesen fogadjam intő szavadat, mint aki üdítő friss vízre szomjúhozik. Kérlek adj nekem nyitott szívet és figyelemre kész értelmet, hogy tudjalak meghallani másokon keresztül Téged. Ámen.

— Vájjon visszautasítom-e Isten akaratát tudat alatti büszkeségemmel? —

Gibson Elsie, Connecticut

VASÁRNAP, JANUÁR 26.

29