Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok Könyve 4 és Efézusi levél 5:15—21.

»Nagyobb örömöt adsz így szívembe...« (Zsolt. 4:8.)

Esti istentiszteletünkön egy háború sújtotta ország menekültje vett részt. Az embert nagyon meghatotta a prédikáció és így az istentisztelet után még ott maradt a templomban. Elmondta, hogy milyen irtózatos bomba támadások érték hazáját. Azután hozzátette: »Veszteségeink megtanítottak nem csak az anyagi dolgokat értékelni, hanem hálát adni azért, hogy van Istenünk és hogy Isten érettünk feláldozta egyszülött Fiát.«

Erről beszél mai leckénkben a zsoltáríró. Örvendezett és hálás volt mindazért, amit Isten ő érette tett, bűnbocsájtó kegyelméért, irgalmáért. Örvendezés volt a szívében azért a békességért és igazságosságért, amelyet Isten megosztott az ő leikével. Ilyen módon csak az tud örülni, aki személyes tapasztalaton át tanulta, meg ismerni és szeretni az Istent.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket abban, hogy Téged azért tudjunk értékelni, ami Te vagy, — szent, igazságos és szerető édesatya és azért, amit érettünk küzdöttél ki a Kálvária keresztjén. Segíts mélyebben megértenünk azt a szeretetek amely az egész világot átöleli. Add meg bűneink bocsánatát a Jézus Krisztusban, Ámen.

— A hálás szív boldog! —

Jesske T. E., Alberta

PÉNTEK, JANUÁR 24.

27