Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

*•. .Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten és azért jöttünk, hogy tiszteséget tegyünk neki.« (Máté 2:2.)

Egy este egyházunk biblia-körének tagjaitól megkérdezték, hogy ki tudna megnevezni három ma élő bölcset. A megnevezendő személyek olyanok legyenek akik képesek látni és megkülönböztetni az idők jeleit, és olyanok akik hajlandók is követni azt a csillagot, mely hasonlóan ragyogott a ,keleti bölcsek’ előtt régen.

Először a csoport visszahatás lassú volt. Úgy tűnt mintha manapság nem is létezne már bölcs ember. Aztán egy-két személyt neveztek meg. Mire a csoport feloldódott és egész sok bölcsnek vélt embert említettek meg. A felsorolásban voltak híres, nagy emberek és hozzánk hasonló egyszerű személyek. Volt közöttük tudós, államférfi, filozófus, orvos, katona és minden féle egyébb mesterségű ember.

Tanulságos volt látni, hogy az egyének miként határozták meg a bölcsesség fogalmát, továbbá hogyan értékelték és viszonyították azt saját életük célkitűzéseihez. A megbeszélésben nyilvánvaló lett, hogy a ,csillag’ ragyogásával ma is hivogat bölcs embereket az élet minden foglalkozásából és a világ minden sarkából a Királyok királya előtt való hódolatra.

IMÁDKOZZUNK: Tégy elég bölccsé Uram engem, hogy beismerhessem a Megváltóra szorultságomat. Méltass ily bölcsesség elfogadására. És adj elég hűséget egész életünkön át zarándok íitunk folytatására. Ámen.

— Aki bölcs ma, addig tudakozódik, míg meg nem találja a Megváltót.

Jones W. H., Ontárió

HÉTFŐ, JANUÁR 6.

Olvassuk: Máté 2:1—12.

9