Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 21.

Olvassuk: Kolossé 2:6—15.

»És titeket, akik halottak voltatok a bűnök miatt, ővele együtt megelevenített és megbocsátotta nektek minden bűnötöket...« (Kolossé 2:13.)

Feleségem egy használt íróasztalt vett és elhatároztam, hogy rendbehozom. Amint a kertben kezdtem leszedni róla a régi festéket, csodálkozva láttam és mutattam feleségemnek, hogy a festék alatt milyen szép a fának érintetlenül megmaradt erezete. Munka közben később az jutott eszembe, hogy Isten megbocsátó szeretete ugyanígy munkálkodik.

Mindnyájan vétkeztünk, bűnösök vagyunk és méltatlanná váltunk Isten dicsőségéhez. Ahogy bűnbánó imádságban gyakran mondjuk: saját szívünk kívánságait követtük. De amikor bűneinket meglátjuk, megváltjuk és bűneinket Isten megbocsátja, akkor az emberben felragyog Isten teremtő munkájának eredeti szépsége. A régi bűnöket megbocsátva az új ember jelenik meg, — új viszonyban Istennel és felebarátaival.—

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk, aki Szent fiadat adtad értünk, hogy bűnbocsánatot találjunk, könyörgünk: vezess bennünket az életnek útján. Bűneinket megbocsátva, áldj meg bennünket, hogy neked tetsző életet élhessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Isten megbocsátása annyit jelent, mint megismerni az Ő szereteténék örömét. —

Rogers G. Thomas, Arizona

23