Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 7:7—2.

»És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.« (Jeremiás 29:13.)

Kemény, időtemésztő hosszas kutatás után a keleti bölcsek végre megtalálták azt, akit kerestek. Végre felragyogott a fényes csillag a hely felett, ahol a régvárt Szabadító pihent.

A csillag ragyogó fényében a keleti bölcsek beléptek a házba és térdreborulva imádták és dicsőítették a gyermeket. Megrakodtan érkeztek. Tömjént, mirhát, aranyat hoztak. Mind lerakták a gyermek bölcsője elé.

Sokan üres szívvel, nagy egyedüllétben kutattunk valami után, ami megtöltse tartalommal életünket. Fáradozásunk nem maradt eredmény nélkül. Egy áldott napon megtaláltuk aaz igazi tartalmat. Krisztust, személyes Szabadítónkat, aki előtt leborulhatunk s kérhetjük, bocsássa meg bűneinket. S kérhetjük Krisztust, fogadja el tőlünk azt, ami nekünk a legdrágább — önmagunkat.

Amikor Jézus a szívünkbe költözik, életünk gyökereiben megváltozik. Vajon nem kötelességünk-e, hogy megismertessük másokkal is e változás lehetőségét?

IMÁDKOZZUNK: Óh, Atyánk, add, hogy segítségül lehessünk azoknak, akik élete üres, akik kérdéseikre választ várnak, hogy segíthessünk azonknak választ találni, megtalálni Krisztust a válaszok válaszát. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Ma megvallom hitemet, hogy más is megtalálhassa Jézust. —

Lawrence A. Lyman, New York

SZOMBAT, JANUÁR 6

8