Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 18.

Olvassuk: Rómabeliekhez 5:1—8.

»Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek.« (Lukács 23:34.)

Az alábbi történet helye egy kis afrikai falu volt. Nagy tömeg vett körül két embert, akiket rablással vádoltak. Nemsokára korbácsütések hasították feli a bőrt a vádlottak hátán.

Az egyik ember átkozta a tömeget, a másik halkan imádkozni kezdett. Közelebb mentem, hogy halljam mit is imádkozik? Ezt mondotta: »Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek.«

Amikor az embereket ötvenszer megkorbácsolták, a tömeg eltávozott. Odamentem az emberhez, aki imádkozott. Amint vérző háttal gyalogolt vissza otthonába, azt mondta nekem: »Gyakran szidalmaznak és gyaláznak bennünket, de Krisztus azt tanította nekünk, hogy szeressük ellenségeinket.« Később kiderült ártatlansága a lopással kapcsolatban és engedelmet kértek tőle. Ez az ember azonban semmi keserűséget sem érzett azok iránt, akik napokkal azelőtt oly kegyetlenül megkorbácsolták.

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, taníts minket, hogy megbocsássunk ellenségeinknek és szeressük azokat, akik megvetéssel kezelnek bennünket. Segíts, hogy olyan szeretetet mutassunk irántuk, mint amilyenre Jézus Krisztus mutatott példát a Golgotha keresztjén. Ámen.

— Ha ellenségeinkért imádkozunk, jobb keresztyénekké válunk és ezáltal másokat is megnyerhetünk, hogy Krisztust elfogadják Megváltójuknak. —

Harrel A. Roy, District oí Columbia

20