Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 14.

Olvassuk: Lukács 18:9—14.

»Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket.« (Lukács 3:8.)

Betöréses lopás vádja alatt levő fiatalember állott a bíró előtt, hogy meghallja az ítéletet. A bíró hangjában őszinte sajnálkozás volt, amikor így szólt: »Fiatalember, ez a maga első bűntette. Szeretném a büntetést felfüggeszteni és magának próbaidőt adni. De maga nem tanúsított semmi bűnbánatot. Egyetlen egyszer sem mondta: »Sajnálom, amit elkövettem.« így nem adott nekem más választást, mint hogy öt évi börtönnel büntessem.«

Milyen nagy ár ez a hamis büszkeségért! Sokan közülünk életünkön át bánjuk azt, visszautasítottuk ezt mondani és érezni: »Sajnálom a dolgot.« Alázatosság nélkül nincs bűnbánat.

A bűnbánat gyümölcsei közé tartozik az, hogy helyrehozzuk, amit rosszul tettünk és hogy elhatározzuk azt, hogy a rosszat nem fogjuk megismételni. Az Isten bűnbocsánata teljesen ingyen ajándék, de szükséges hozzá a mi őszinte bűnbánatunk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, ha a bűnünk bíborvörös is, Te fehérré teheted mint a hó. Bocsásd meg eddigi hibáinkat és adj nagyobb erőt és elhatározást arra, hogy Jézus tökéletes példája szerint éljünk ma és ezután minden nap. Az ő nevében kérünk, amikor így imádkozunk: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.«

— Bűnbánatunk legjobb bizonyítéka az a vágyunk, hogy a bűntől tartózkodjunk. —

Seth Harmon, Virginia

16