Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 11.

Olvassuk: Máté 21:23—32.

»Az pedig felelvén, monda: Nem megyek: de azután meggondolván magát, elméne.« (Máté 21—29).

A fenti ige Jézusnak egy példázatából való, melyben egy apa két fiát hívja, hogy szőlőjében dolgozzanak. Jézus a főpapoknak mondta azt a példázatot azért, hogy megértesse velük, mennyire hasonlóak az első fiúhoz, aki azt mondta, hogy el fog menni dolgozni, és mégsem ment.

Ez a történet rámutat olyan gondolkozásmódra és gyakorlatokra is, melyeket megtalálhatunk a magunk életében is. Megfogadjuk, hogy engedelmesek leszünk, de nem tartjuk be ígéretünket; Vagy nem vagyunk hajlandók arra, hogy időnként valami hasznos és nemes dologra fordítsuk és aztán mégis elhatározzuk, hogy megtesszük.

Mint Isten gyermekei, minden nap sokszor halljuk Isten szavát, de nem válaszolunk úgy, hogy engedelmesen elvégezzük a szolgálatot. Minden nap szükségünk van bünbocsánatra nemcsak azért, hogy vétkeztünk, hanem azért is, hogy, sok mindent elmulasztottunk, ami reánk volt bízva.

Ha Isten hatalmát és tökéletes voltát szemléljük, akkor meglátjuk a magunk gyönge és tökéletlen voltát.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, hozzád jövünk és vallást teszünk bűneinkről. Alázatosan kérünk bünbocsánatért és tiszta szívért. A mi Megváltónk, Krisztus nevében, Ámen.

— Az igazi megtérés visszaállítja a helyes kapcsolatot Istennel, és vágyat ad szívünkbe, hogy az Ő akaratát cselekedj ük. —

Wynn Clara, Arkansas

13