Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 9.

Olvassuk: János 9:1—11.

»Egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.« (János 9:25.)

Jézusnak hatalmában volt a vak ember szemevilágát visszaadni. Ugyancsak hatalmában van Krisztusnak lelki szemeinket megnyitni.

Egy fiatal nőt arra ösztönöztek hívő barátai, hogy imádságban vizsgálja meg életét. Egy pár nap múlva azt mondta: »Szégyenlem magamat, mert nem szeretem azt, amit magamban látok.« Egy idő múlva másképen tudott magára nézni: imádság által felfedezte, hogy mint Isten gyermeke mivé lehet, és milyen értékeket tud magában kifejleszteni.

Az igeolvasás, elmélkedés és imádság képessé tesznek bennünket arra, hogy jobban megismerjük magunkat. Nem minden amit látunk, hízelgő ránk nézve. Néha nem is szeretjük magunkat látni. De mégis szükséges, hogy meglássuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, mert csak úgy tudunk fejlődni.

Azt is nagyon fontos észben tartanunk, hogy Isten gyermekei vagyunk, és nagyon becsesek az ő szemében. Ez a tudat is hozzátartozik ahhoz, hogy magunkat megismerjük és megértsük, hogy valóban kik vagyunk.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenem, mikor önvizsgálat alá vetem magamat, sok mindent látok, ami nem helyes és amit magam sem szeretek. Adj erőt, hogy tudjak változni és Krisztushoz hasonló lenni. Ámen. .._

— Krisztuson keresztül lehetséges az, hogy állandóan fejlődünk és mint Isten gyermekei tökéletességre törekedjünk. —

McKown Leslie, Indiana

11