Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 25.

Olvassuk: II. Mózes 3:1—6 és Ap. Csel. 9:1—8.

»És szólító őt az Isten a csipkebokorból mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Imhol vagyok.«

(II. Mózes 3:4.)

Mózest Isten lassan készítette elő arra a munkára, amelyet el kellett végeznie, bár csak évek múlva jött Mózes ennek tudatára. Mózes az egyiptomi királyi palotában, ahol felnőtt, megismerte az országot és annak törvényeit. Évek múlva, amikor Mózes a midiániták földjén volt, Isten ezt a parancsot adta neki: »Most azért eredj, elküldelek téged a Fáráóhoz.« Isten parancsának engedelmeskedve, Mózes visszatért Egyiptomba, hogy Isten megbízásából tárgyalást folytasson a zsidó nép kiszabadítása ügyében a Fáráóval.

Isten négyszer hívta Mózest ennek elvégzésére és az különböző kifogásokat előhozva négyszer utasította vissza. De Isten nem hagyott neki békét, míg végre engedelmeskedett Istennek és népének nagy vezére lett.

Különböző élettapasztalatainkon keresztül Isten vezet minket bizonyos céllal1. Amikor engedelmeskedünk neki, új élet kezdődik el bennünk és Isten csodálatos módon használja fel életünket az Ő céljaira. Az életben mindig eredményesek leszünk, ha odaszenteljük magunkat Istennek és az Ő céljait próbáljuk végrehajtani.

IMÁDKOZZUNK: Uram, áldunk azért, hogy életünk idáig való útján Te mindig velünk voltál és a Te terveidnek a végrehajtására használtál fel minket. Add, hogy életünkkel mindig készek legyünk Téged szolgálni, mégha bármibe is kerül. Az Ur nevében hallgass meg. Ámen.

— Az Isten szentsége áldozatos szolgálatára hív minket. _ Mather S. .Tames, Ceylon

53