Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 18.

Olvassuk Ézsaiás 35:1—8 és János 1:19—23.

»Egy szó kiált a pusztában: készítsétek az Urnák útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!« (Ézsaiás 40:3.)

Amint eme sorokat papírra vetem, éppen most van a kanadai Montreálban a százesztendős évforduló. És azzal egyidejűleg most tartják az »Expo 67« nevű világkiállítást, hetven nemzet résztvételévei.

A helybeli kiállítás mellett szerte-széjjel az egész ország területére küldöttségek mennék ki. Többek között egy ünnepi vonat is lesz. Hatvanhét városban áll meg. Diákkaravánok mennek több mint hatszáz városba. A százesztendős évforduló történetét fogják hírül adni. Ugyanakkor valami kétszáz hegymászó indul el tizenhárom magas hegycsúcshoz azzal a céllal, hogy megmásszák azokat az ezideig soha le nem győzött hegyóriásokat.

i Az Ur Jézus meghagyta követőinek, hogy menjenek el a föld minden országába és terjesszék az evangélium drága örömhírét. Nem harsona zengéssel és reklámozással, hanem csendes alázattal és önmegtagadással.

Mai igénkben egy drága útról olvasunk: »És lesz ott ösvény és út, és a szentség utának hívati'k az. Tisztátlan nem megy át rajta.« Ez a megváltottak útja.

Hogyan terjeszted te ezt a drága örömhírt?

IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk, serkentsél bennünket, hogy az Ur Jézusért a mi pusztánkban nii is kiáltó szó legyünk, Ámen.

—Tanítsad tétlen kezünket munkára, Jézusunk! —

.Moore 3. Wesley, Ontario, Kanada

51