Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 29. Olvassuk: II. Tim. 4:1—5. »Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket és dicsőítsék a ti Atyátokat.« (Mát. 5:16.) Egy áldott életű lelkésszel kerültem össze, mikor szomjúhoztam a vezettetésre. Aznap egy felejthetetlen összejövetel alkalmával rajta keresztül felelt Isten szük­ségemre, s változtatta meg életem folyását. Húsz évvel később elmondtam ezt annak a lelkész­nek, hogy milyen bámulatos hatást tett reám pásztori bizonyságtétele. Ő azt felelte rá: »Tudja: én nem birok visszaemlékezni erre.« Részéről ez magától értetődő bi­zonyságtevés volt. Annak a napnak a végére érve maga csodálkozott volna rajta legjobban, hogy valami nagy dolgot művelt. A vele folytatott beszélgetésben foglalt bizonyságtétel új irányban állította életemet, s erről neki sejtelme sem volt. így van ez általában. Nem is gondolunk rá, mennyi jót tettünk, sem arra, hogy mennyi rosszat követhettünk el meggondolatlanul kimondott szóval, vagy pedig gyá­va hallgatással, mikor szólanunk kellett volna. Mert jó és rossz egyformán megteszi hatását másokra. Legyünk ma a jónak tanúbizonyságai! IMÁDKOZZUNK: Segély ma minket, Atyánk, egé­szen a Te közeledben élni. Hadd dicsőítsenek Téged szavaink és cselekedeteink, és sugározzanak fényt a jobbat keresők útjára. Megváltónk nevében, ki így ta­nított imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a menyekben... Ámen. — Mindenkiről árad valamilyen hatás: vagy jó, vagy rossz. — Medlock K. Melvin, Dél-Carolina 31

Next

/
Thumbnails
Contents