Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, SZEPTEMBER 27.

Olvassuk: Efez. 6:10—20.

»Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok: mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.« (Róm. 12:2.)

Sarkvidéken a hajófedélzeten utazóknak gyakran van része lélekzetmegállító látomásban. Úgy látják a felszínen, mintha a jég egyik irányban áramlana és ugyanaz a jég az ellenkező irányban átmetszené a jéghegyeket. Nyilván optikai csalódás e látomány.

A valóság az, hogy egy jéghegynek a látható része egész tömegének mindössze a kilenced-része. Tehát a jég alámerült tömege oly mélyen sülyed a vízben, hogy ez az alámerült, nem pedig a felületen levő rész szabja meg az irányt, melyben a jéghegy halad.

Manapság az együttes szorítja háttérbe az egyéniséget és a tömegfelfogás szabja meg az erkölcsi mértéket. Hagyjuk-e mi is nyugodtan, hogy a dolgoknak a felszíni áramlása sodorjon magával bennünket? Nincs bennünk elegendő lelki mélység, hogy a Szentlélek szabja meg életünk irányát? Krisztus meg tudja adni nekünk a kellő mélységet, mely beállít az isteni erő és akarat mélyen áramló sodrába.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, újíts meg minket szívben és elmében. Ma is adj nékünk erőt, hogy állandóan a Te isteni akaratod sodrában éljünk és haladjunk. Jézusért. Ámen.

— Krisztus segítségével rá akarom magam bízni Isten Lelkének és akaratának mélységes sodrára. —

Heidinger V. Jakab II., Kentucky

29