Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

SZOMBAT JANUÁR 27.

Olvassuk: I. Thess 5:13—21.

»Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.« (I. Thess. 5:18.)

Egyik nyáron egy kis falusi gyülekezetét látogattam meg, ahol még mind megőrizték a régi szokásokat és családi hagyományokat. Egyik esti összejövetelen egy asszony elmondta, hogy ama elhatározása után, hogy Krisztus követője lesz, néhány éven át halogatta megkeresztelkedését. Meg akarta nyerni ehhez úgy a rokonság, mint közvetlen családja beleegyezését.

Ezalatt az idő alatt, miközben oly sok nyomással és küzdelemmel kellett szembenéznie, elkezdett beszélni Istennel. »Istenre gondoltam — mondotta — és imádkoztam Hozzá munkám közben a mezőn, otthon, vagy ahol éppen voltam. Nem tudtam tenni semmit anélkül, hogy Reá ne gondoljak és Őt egész közel ne érezzem magamhoz. «

Környezete csodálkozva nézte az ő örömteli magatartását s ragyogó arcát mindennapi súlyos terhei közben. Mosolygott, amint hozzátette: »Fiam. és leányaim is keresztyének lettek.«

Isten szüntelen velünk van. Nekünk mindig nyitva kell tartani Előtte szívünket és értelmünket s hálát adni Neki minden körülményünk közben.

IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg, Atyánk, a mi elkalandozó értelmünket. Segíts megnyitni Előtted szívünk ajtaját. Ösztökélj minket, szüntelen imádni Téged. Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében kérünk, Ámen.

— Felettébb diadalmaskodók lehetünk, cselekedeteinkkel azt igazolva, hogy Isten mindig velünk van.

Akagawa Misso, .Japán

29