Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 19.

Olvassuk: Cselekedetek 17:22—32.

»És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Ur.« (Jeremiás 29:13—14.)

Előfordult-e már veled, hogy kerestél valamit az otthonodban és mindenütt kutattál utána, amíg egyszerre csak észrevetted, hogy az egész idő alatt előtted feküdt? Amikor ilyesmi történik velünk, azt mondjuk: »Vaknak kell lennem.«

Meglehetősen így van ez az IJrral való viszonyunkban is. Kutatunk utána mindenütt és egyszerre csak észrevesszük, hogy itt van melettünk és mindig is itt volt.

Ez egyike azoknak a nagy igazságoknak, amire a Szentírás rámutat. Amikor a Bibliát olvassuk, Mózes első könyvétől elkezdve egészen az Uj-Testamentum végéig, mindenütt megtaláljuk benne, hogy Isten mindig a világban volt. A Szentírás mindegyik kimagasló embere és asszonya megtalálta Őt; Mózes a pusztában, Ámos a tanyáján, Ésaiás a templomban, Jeremiás az otthonban. Legelsősorban azonban, Isten velünk van, Jézus Krisztusban, Aki által ezt mondja nekünk: »Jöjjetek énhozzám.«

IMÁDKOZZUNK: Ó Uram, kérlek nyisd meg az én szemeimet, hogy meglássalak Téged, itt az én házamban, a munkahelyemen, útaimon, mindenütt, ahol vagyok. Add, hogy embertársaimmal szemben olyan érzéssel viseltessem, amelyre példát Jézus Krisztus mutatott az Ő életében. Az Ő nevében. Ámen.

— A Biblia arra tanit bennünket, hogy Isten soha sincsen távol tőlünk és hív bennünket, hogy közlekedjünk hozzá. — Easton Wilfred, Anglia

21