Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 12.

Olvassuk: Máté 28:16—20.

»Imé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.« (Máté 28:20.)

Egy fiatal katona — a légierő tagja — jött hozzám egy nap, mikor egyik egyháztagommal a kis kápolnánk építésén dolgoztam Cam Ranh Bay-ben, Dél Vietnámban. Mindketten munkaruhában voltunk, és nem éppen úgy néztünk ki, mint egy lelkész és egyháztag. A fiatalember nagyon komolyan beszélt: »Tiszteletes Ur, több év óta keresztyén vagyok, de az utóbbi időben nem vettem komolyan hitemet. Most újra látom, milyen sokat jelent Krisztus nekem és szeretném tudni, mivel szolgálhatnám az Ő dicsőségét míg itt vagyok.

Együtt beszélgetünk és imádkoztunk. Az eredmény az volt, hogy a fiatalember egy szép nagy freskót festett. A kép neve: Krisztus Cam Ranh Bay-ban«. Mikor a kép elkészült, felakasztottuk az oltár mögé a kis kápolnában. Még most is ott van, és római katholikus meg protestáns embereket egyformán emlékeztet arra a fiatalemberre, aki ilyen módon tett bizonyságot Krisztusban vetett hitéről.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk, mindenható Atyánk, köszönjük Krisztust, a mi mindenkor velünk levő Megváltónkat! Ha Ő velünk van, akkor semmitől sem félünk — még ha nagyon meszire is vagyunk hazulról. Ámen.

— Az egyház akkor újul meg, ha állandóan átadjuk magunkat Krisztusnak, és minden tőlünk telhetőt megteszünk az Ő dicsőségére. —

Dean Hofstad, Colorado

14