Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 25.

Olvassuk: János 16:4—15.

»Te tanítasz engem az élet ösvényére; teljes öröm van Tenálad.« (Zsolt. 16:11.)

Letöltve éves szabadságomat visszatérőben voltam Koreába, a munkahelyemre. Ott voltam a »De Soto« szállítóhajó fedélzetén, mely felszedte horgonyát a Pusan-i külső kikötőben. Hansen kapitány a ködfelszálltát várta s odahívott engem is: egyetlen utasát, hogy vele együtt utazzam a hajóhídon.

Ott állott az áthatolhatatlan ködben feszülten figyelve előre. Nem lehetett ellátni a hajó faráig sem. Sokáig elnézve őt megkérdeztem: »Nem erőlteti meg nagyon a szemét?« Mire nevetve válaszolta: »Én nem nézek. A hangokra figyelek a ködön át.«

Olyankor, midőn nem láthatjuk, merre járunk: álljunk meg, hogy halljuk Isten hangját zavarodottságunk ködén keresztül. Ha nem láthatunk előre, figyelhetünk Reá, ki bennünket állandóan az Ő szerető gondjaiban hordoz.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk Neked, mennyei Atyánk, hogy vezettél minket a reánk leselkedő sziklazátonyok között. Köszönjük hangodat, mely mindig felcsendesült, ha figyeltünk reá. Segíts, hogy Rád tekintsünk a mindennapi lét nyugtalanító ködében. Jézus nevében kérünk, Ámen.

— Isten átvezet bennünket az élet minden ködén, ha hallgatunk Reá.

Rice G. Róbert, Korea

27