Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS 16.

Olvassuk: Lukács 18:10—14.

»A vámszedő pedig távol állva, még a tekintetét sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét és így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.« (Lukács 18:13.)

Egy kis falusi templomban egy fiatal fiú zárta volna be az istentiszteletet áldással. Kevés kis várakozás után csupán ennyi volt az, amit záró imádságban elmondott: »Istenünk, segíts meg mindnyájunkat!«

A gyülekezetét mélyen megérintette ennek a fiúnak az alázatossága és az imádságban való meztelen egyszerűsége.

A farizeus és a vámszedő pédázata azt mondja el, hogyan imádkozhatunk egyszerűen. Igen fontos az imádkozónak a helyes magatartása. A büszke farizeus magára gondolt, a vámszedő kegyelemért könyörgött, bűnei súlyát érezve. Imádsága egyetlenegy nagy kívánság volt csupán: »Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.«

A vámszedő imádsága legyen a mi imádságunk, ha talán más szavakkal is. Nem kell feltétlenül ugyanazokat a szavakat használnunk. Még talán szavakba se kell önteni imádságunkat. Isten ismeri a mi szívünk kívánságát. Mikor szavakat keresünk, Ő már tudja mire van szükségünk és felel is a mi szükségeinkre.

IMÁDKOZZUNK: Hallgasd meg a mi imánkat, óh Urunk. Elégítsd ki szükségeinket erre a napra. Mi csak kis gyermekek vagyunk a Te szemeid előtt, kérünk bocsásd meg a mi bűneinket és mi sohasem szűnünk meg dicsérni a Te nagy nevedet. Ámen.

— A keresztyén imádság a szív imádsága. —

Stockton Janet S., Indiana

49