Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

VASÁRNAP, AUGUSZTUS 11.

Olvassuk: Zsoltárok 84

(Sámson) »felkiáltott az Úrhoz és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most szomjan kell meghalnom?« (Bírák 15:18.)

Sámson fáradt volt a nagy melegben és szomjazott, ezért panasszal fordult Istenhez, aki eddig csodálatosan megsegítette, és most úgy látta, hogy segítségét megvonta tőle. Isten meghallgatta és csodálatosan vizet fakasztott előtte. Erre való emlékezésül nevezte el Sámson a »segítségül hívás forrásának«, azt a helyet.

A zsoltáríró írt olyanokról kik keresztül mentek a szomorúság völgyén keresve és találva egy forrást. Gyakran tudatára ébredünk valami szükségnek, talán kétkedő imával fordulunk az Úrhoz. A győzelem magaslatán, vagy a szomorúság völgyében. Közelfekszik hozzánk az isteni forrás segítsége, gyakran csak mi nem vesszük észre, mivel figyelmünket másfelé fordítjuk.

Ha mi Istenhez fordulunk a mi naponkénti küzdelmeinkben, mi is találni fogunk váratlan segítséget és áldást, a »segítségül hívás forrásánál.«

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked Uram, a mi mély ösztönszerű reményünket benned, hogy a mi nehézségeink között hittel hozzád kiálthatunk. Segíts kitartásra panasz nélkül, segíts hinni abban, hogy Te segítesz a mi küzdelmeinkben. Ámen.

— A szükség órájában Istenben vetem reményem. —

Ernest Wall, Virginia

44