Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS 9.

Olvassuk: Ezsaiás 40:1—5.

».. .megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé meg nem emlékezem.« (Jerémiás 31:34.)

Egy sebesült katona a kórházi ágyon feküdve ragyogó arccal újságolta a lelkésznek: »Ha kikerülök a kórházból, a feleségem vissza jön hozzám, s együtt élünk újra. A háború éveiben különváltunk. De megbocsátottunk egymásnak és most örömmel nézünk a jövőbe.«

Aztán egy árnyék jelent meg az arcán és hozzátette: »Egy dolog azonban nyugtalanít. Amikor újra kezdjük házaséletünket, eszembejut-e a múlt?«

A megbocsátás elfelejtés is, lezárása a múltnak! S vájjon hány ember tudja megtenni? Milyen csodálatos Isten, Aki ellen annyiszor vétkezünk, s Aki mindeneket ismer és Aki ezt ígérte: »megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé nem emlékezem«.

Isten kegyelme oly határtalan, hogy a bűnnek nem enged helyet színe előtt és örökre megszünteti, amikor igaz megtéréssel kiáltunk hozzá: »Isten, légy irgalmas nékem!«

IMÁDKOZZUNK: Örökkéváló Isten, segíts a mi hitetlenkedéseinkben. Tégy képessé minket elfogadni Téged, és a Te szeretetedet, s hogy Te megbocsátottad a mi bűneinket és nem emlékezel meg róluk soha örökké. Jézusért, Ámen.

— Isten megbocsátó szeretete biztosítja számunkra a jövendő életet. —

Arthur Bottrell, Australia

42