Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 5.

Olvassuk: IV. Mózes 13:26—33.

»És láttunk ott óriásokat is... és olyanok voltunk a magunk szemében, mint sáskák.« (IV. Mózes 13:14.)

Ismerős az ige háttere. Amikor Izrael népe az ígéret Földje határához ért, Mózes elküldött 12 férfit, hogy kémleljék ki a területet.

Tizen lehangoló jelentéssel tértek vissza. A foguk is vacogott, mig bizonyitgatták: »Óriásokat is láttunk ott, kikhez mérten mi olyanok voltunk mint a sáskák.« Erősítgették, hogy az egész harc hiábavaló: törpék nem győzik meg az óriásokat!

Józsué és Káléb azonban mást vettek észre az ígéret Földjén: »A föld, amit kikémleltünk, igen-igen jó föld. Tejjel és mézzel folyó föld. Ne féljetek a föld népétől sem: az Ur velünk van s az Ő segítségével felfaljuk őket, mint a kenyeret.«

így van ez a mi vándorútunkon is! Az új tapasztalatok és problémák: — betegség, változás, nehézség, új feladat — mind óriásokká nőnek, s ha csak magunkra nézünk, elfog bennünket a félelem és rettegés. De szabad nekünk Isten erejére számítani! És akik az Urban bíznak, bátorságot nyernek, mint Józsué és Káleb, és felettébb diadalmaskodnak az által, aki már meggyőzte minden ellenségüket, a Krisztus által!

IMÁDKOZZUNK: Bárki legyen is az ellenségünk ma, bárhonnan támadjon is bennünket az ellenség, adj bátorságot, Atyánk, hogy győzelmedben részesedjünk. Ámen.

— Ha Isten velünk, ki ellenünk? —

Scherzer Károly, Indiana

38