Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, JULIUS 29.

Olvassuk: I. Kor. 12:12—20.

»Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk az Ur házába!« (Zsolt. 122:1.)

Sokszor azt gondoljuk, hogy a templom inkább egy intézmény, mint egy épület. A zsoltáríró azt mondja nekünk, hogy a templom épülete segíti az ember természetét megváltoztatni.

Ahogy vissza tértem Georgiába, abba a városkába, ahol gyermek-koromat töltöttem, hallottam, hogy a templom, ahova tartoztam újbóli festésre szorul. Megígértem, hogy a tizedből, amelyet fizetek, én is hozzájárulok a festéshez.

A városka festője, akit nem érdekelt a templom különösebben, jó festő lévén, neki adták a munkát ki. Ahogy elkezdett dolgozni, megeredt az eső és kénytelen volt a templomba bemenni. Először volt bent az épületben és körül nézett. Később tanácsot adott nekünk a templom feldíszítéséhez.

Mint festő, ahogy érdeklődni kezdett a templom iránt, tagjaink közül sokan érdeklődni kezdtek őiránta. Ahogy később ismét meglátogattam a közösséget, hallottam, hogy a festő megváltoztatta életét és ismeretes lett az egyháznak ingyen felajánlott munkáiról.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, segíts hogy hálásak legyünk és vezess bennünket a Te házad szolgálatában. Segítsd a Te Egyházadat szembenézni a nehézségekkel a mai nehéz, zavaros időkben is, Ámen.

— Úgy használjuk e templomunkat, hogy az jellemeket építsen? —

Emory C. Pharr, Virginia

31