Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, JULIUS 27.

Olvassuk: V. Mózes 8:10—20; Lukács 12:16—21.

»Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről és idegen istenek után jársz és azoknak szolgálsz... bizonyságot teszek ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.« (V. Mózes 8:19.)

Izráel fiai egy gazdag országot kaptak; s az Ur megengedte nekik, hogy azt próbák és veszedelmek közt is megtarthassák. A nép tudatában volt annak, hogy azt a földet Isten ígérete teljesüléseként kapta. Isten tette őket nemzetté az Ő nagy terve: az emberiség megváltása érdekében.

Az írás figyelmeztette Izráel népét Istennel szemben való felelősségére. Szomszédos népek bálványokat imádtak és ennek a kisértése őket is fenyegette. Aztán ott voltak a gazdagság és gyönyörök hamis istenei, kisértve őket, hogy nekik szolgáljanak. Feledve azt, hogy az Ur nyitotta meg előttük a bőség ajtaját, alkalmatlanná válnak Isten tervei megvalósitására.

De nem szól-e az a figyelmeztetés ma ugyanígy minden népnek és egyénnek, kik jólétben és kényelemben élnek? Valamint a birtoklása együttjár a felelősséggel, s akinek valamije van, azt úgy kell használnia, ahogy azt Isten használná.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, légy áldott minden Tőled nyert ajándékért és áldásért. Kérünk, vezérelj -minket, hogy azokat céljaid szerint használjuk. Áldd meg minden munkánk gyümölcsét, hogy azok a Te dicsőségedre és magasztalásodra szolgáljanak. Ámen.

— Soha ne feledd el, én lelkem, hogy minden áldás forrása: Isten! —

Albrecht Angela Mária, Oregon

29