Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

KEDD, JULIUS 16.

Olvassuk: Jelenések 1:1—8.

»Imé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.« (Máté 28:20.)

Zsúfolt harmadosztályú vasúti kocsiban utazva egy ember idegenek között egyedül érezte magát. Tudomása szerint ő volt ott az egyetlen keresztyén. Nem ismerte a marathi nyelvet, amelyet az útitársai beszéltek. Egyedül volt és boldogtalan.

De mielőtt elmúlt volna az este, élete legboldogabb estéjévé változott. Fájó szívéhez közel jött a barátja, Jézus Krisztus. Azzal töltötték el az estét, hogy India millióról beszélgettek.

Az élet legelhagyotabb időszakai a legáldottabbakká lehetnek. Az Ur meg tudja tölteni a maga kincseivel az egyedüllétünk óráit. Milyen hű barát Krisztus! Minden helyzetünket megérti és a rokonszenve végtelen.

Jézus meg tudja változtatni a helyzetünket a felismerhetetlenségig. Felemel és ragyogóvá teszi az életünket. Szeretete nagyságát bebizonyította akkor, amikor felment a Kálváriára és értünk meghalt. Ez a Megváltó szólít fel arra, hogy adjuk neki az életünk legjavát.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük neked, hogy Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus mindenkor velünk van. Különösen amikor az élet nehéz és keserű, segíts emlékeznünk arra, hogy ő soha sem hagy el minket. Az ő nevében kérünk. Ámen.

— Krisztus, a mi barátunk és útitársunk megújít minket, amikor az ő jelenlétében élünk. —

Gordon Chilvers, Anglia

18