Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, JULIUS 13. Olvassuk: Kolossé 1:9—20. »Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisz­tusnak.« (II Korinthus 10:5.) Pál idejében a keresztyének megvetett kisebbség voltak. A pogány világgal azt a hitüket állították szem­be, hogy Isten hatalma képessé teszi őket minden ne­hézség legyőzésére. Ma az elvilágiasodott modern élettel, annak az Isten ismerete ellen kiagyalt bizonyítékaival és büszke aka­dályaival állunk szemben. Tudjuk, hogy ha minden gondolatot foglyul akarunk ejteni a Krisztusnak való engedelmességre, akkor valóban szükségünk van Isten erejére. De az egység szükségének ilyen meglátása után is nagyon elevenbe vágóak a különbségek. Költséges és fájdalmas folyamat annak a megtanulása, hogy együtt gondolkozzunk, együtt beszéljünk és együtt cseleked­jünk. így keressük az egységet, ami az Ő akarata. IMÁDKOZZUNK: Szerető Urunk, segíts azon ör­vendeznünk, hogy minket a szenvedésedben való része­sedésre hívtál el. Add, hogy tudjunk jobban szeretni téged és éretted a testvéreinket, hogy minden dologban akaratodnak engedelmeskedjünk. Ámen. — A háborúság békességes tűrést nemz, a békessé­­ges tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig remény­séget. — Ivy Chou, Malája 15

Next

/
Thumbnails
Contents