Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 16.

Olvassuk: Zsoltárok 50:1—6,; Cselekedetek 17:22—28.

»Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg és betelt a föld a te gazdagságoddal.« (Zsoltárok 104:24.)

Földi szolgálata alatt Jézus jelképes beszédet használt tanítványai tanítására.

Nemrég napraforgóval tele nagy mezőre hívták fel figyelmemet. Elbámultam az egyöntetűség e tökéletes példáján. Ott álltak egyenesen és magasan, mindenik ugyanazon irányba fordulva, mindenik áhítattal meghajtott fővel, mintha csendes imádságba lennének merülve.

Eszembe ötlött a gondolat, hogy ha a világ minden hadseregénék minden katonája, ha minden nemzet minden embere valójában összeállna és fejét meghajtva komolyan imádkozna, milyen hatalmas csodákat tudna végbevinni.

A napraforgók egyszerű képe mély hatást gyakorolt rám. Eszembe juttatta, hogy a munkával tele napok folyamán hányszor elmegyek Isten alkotásai mellett érzéketlenül és elmellőzök valami üzenetet vagy áldást, ami ott van bennük — pontosan az én számomra!

IMÁDKOZZUNK: Szerető mennyei Atyánk, bocsásd meg, hogy nem vesszük észre műveidben tanításaidat. Lassítsd le rohanásunkat, hogy láthassuk meg azokat. Adj bölcsességet, hogy meg tudjuk azokat érteni. Adj bátorságot, hogy tudjunk azokról beszélni másoknak. Mesterünk nevében kérünk, Ámen.

— Isten műveinek mondanivalójuk van számunkra.—

Harmon Delbert, Ohio

18