Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

»Prófétát támaszt nektek az Ur, a ti Istenetek, atyátokfiai közül, mint engem...« (Ap. Csel. 3:22.)

Gyakran foglalkoztat minket Jézus személye. Vajon milyen volt a testi megjelenése? Sötét haja és szemei voltak? Magas, karcsú volt? A bibliai történetek semmit nem mondanak külső megjelenéséről. Az evangéliumok arról beszélnek, hogy ki volt Ő és mit cselekedett. Minden egyéb homályba borul előttünk. Tudjuk, hogy csecsemőként született és emberré nőtt fel. A sokaság követte Őt és a benne hívők örömmel ismerték fel Őt a feltámadás után.

Ahogy az evangéliumokat olvassuk, Jézusban az Atyának és a Fiúnak szoros egymáshoz való viszonyában a szeretet az uralkodó jellemvonás. Tanítványait emlékeztette arra, hogy a cselekedetek, amelyeket Ő cselekedett bizonyságot tesznek arról az igazságról, hogy Ő és az Atya egy. Senki más rajta kívül nem volt képes a szeretetnek azokat a csodáit elvégezni és olyan hatalommal tanítani.

Mi vagyunk az Ő szeretetének tárgyai; s ha viszonozzuk ezt a szeretetet, a Lélek bizonyságot tesz arról, hogy »Isten gyermekei vagyunk«. (Róma 8:16.)

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, a Te neved drága nekünk. Dicsérünk Téged Jézusért, aki Téged mutatott meg. Segíts minket abban, hogy úgy éljünk, ahogy Ő, folytonos közösségben veled és a szeretet harmóniájában másokkal. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Jézus, a mi Megváltónk megmutatta az Atyát nekünk. —

Carmichael Izabella, Uj Skócia

HÉTFŐ, JUNIUS 17.

Olvassuk: Róma 8:14—17.

50