Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, JUNIUS 14.

Olvassuk: Jakab 2:14—26.

»A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.« (Jakab 2:17.)

Keskeny híd vezet át az örvénylő vizek felett s a vihar tépdesi a híd eresztékeit. Két ember közeledik a hídhoz. Mind a kettő bízik abban az emberben, aki a hidat építette, de csak az egyike vállalja a kockázatot, hogy át is menjen rajta.

Sok ember vallja, hogy van Istenben való hite, de nem bizzák rá teljes egészében életüket. Azt szoktulmondani, hogy hiszünk az imádságban, — de imádkozunk-e? Nem elég csak »hinni« az imádság hatalmában. Élnünk kell az imádsággal, hogy megtapasztaljuk annak eredményét életünkben. Testünknek is az a része, amit nem használunk, elsorvad és mennél inkább nem használjuk, annál inkább sorvad.

Az imádság hídja kapcsol össze minket a mi Urunkkal. Csak használjuk ezt a hidat bizalommal, tudván, hogy meg nem csal minket, bármilyen veszélyesek is legyenek a vizek alattunk és körülöttünk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, aki azt a kiváltságot adtad nekünk, hogy az imádságon keresztül a Te közeledben lehetünk, mutasd meg nekünk annak örömét és erejét a mindennapi használatban. Alakítsd át és gazdagítsd a mi életünket úgy, hogy általa mások is közösségben legyenek Veled. Krisztus nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: »Mi Atyánk...« Ámen.

— A hívő imádsága hitté és cselekedetté testesül. —

Iiockhart Olive 0.,Brit Kolumbia

47