Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JUNIUS 9.

Olvassuk: I. Tessalónika 5:14—23.

»De, akik az Urban biznak erejük megújul...« (Ézsaiás 40:31.)

Jó pár évvel ezelőtt egy operáción mentem keresztül. A műtét után jóval arra kértem Istent, hogy fájdalmaimat vegye el. Azonban ekkor láttam meg, hogy én nem a legjobb dologért imádkoztam. Nem erőért könyörögtem, amivel kibírhattam volna a fájdalmakat, hanem valami olyanért, ami a természet világában elkerülhetetlen. Ezután megváltoztattam imádságaim céljait és úgy éreztem, hogy testemben megszűnt a feszültség, szellemem pedig megvigasztalódott.

Az imádság Istennel hoz minket kapcsolatba, és úgy találjuk, hogy megkönnyebülünk. Akár megkapjuk amit kérünk, akár nem, szellemünk az ima szárnyain felemelkedik és úgy érezzük magunkat, hogy az Ur Isten vigasztaló kezei alatt vagyunk.

Gyakran azt mondják, hogy úgy kell imádkozzunk, mintha minden Istenen fügne; és úgy kell munkába mennünk, mintha minden rajtunk függene.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk! Úgy jövünk hozzád mint akik köszönetét kívánnak mondani azért a sok csodás adományért, amid Tőled kaptunk. Áld meg további életünket, a Jézusért. Ámen.

— Az imádság azt a kart mozdítja meg, ami a világot mozgatja és ami a megváltást hozza. —

.Joshua N. Patrick, Nyugat Pakisztán

42