Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZERDA, JUNIUS 5.

Olvassuk: János 3:1—8.

»Várván vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat.« (Zsoltárok 40:2.)

Jézus így szólt Nokodémusnak: »Ha az ember nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát.« Nikodémus nem értette ezeket a szavakat és megkérdezte, hogy mit is jelentenek azok?

Évekkel ezelőtt egy ifjonc egy evangélizáción vett részt. A meghívás ideje alatt egyik barátja megfogta a kezét és így szólt neki: »Ugye János kész vagy ma este?« Mintha valami különös erő s hatalom alatt álltam volna — mondja az ifjú — ami alól nem tudtam magam kihúzni, megtettem az első lépést Isten felé.

Keveset tudtam eddig arról, hogy Isten az én személyes Uram is tud lenni. De az első lépések és a keserű bűn könnyeim után rájötem, hogy Ő az én Istenem is.

Megtérésem és a belőle fakadó életem adott új célokat és jó lehetőségeket a Krisztus megélésére vonatkozóan.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Köszönjük a Te vezetésedet. Engedd, hogy a Te akaratod egy folyamatos jelen lehessen a mi életünkben, amit Jézus nevében kérünk Tőled. Ámen.

— A Szentlélek sokszor ismeretlen utakon vezet

bennünket. —

Kinkéi- János, Indiana

38-