Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 31.

Olvassuk: Efézus 6:10—20.

»Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által és az nem tőletek van; Isten ajándéka ez.« (Eféz. 2:8.)

Éveken keresztül, ahogyan ismertem ezt az embert, azt arcán az indulatnak semmi féle jelét nem láttam kiábrázolódni. Soha sem láttam, hogy tétovázott volna, vagy, hogy ne csinált volna valamit, vagy, hogy Isten nevében hangoskodott volna. Láttam bírálatokat elviselni minden megjegyzés nélkül. Életkörülményei sokszor igen nehezek voltak. Azonban semmi sem aggasztotta. A Krisztusért élt. Mindig előre nézett.

Mint a legtöbben közülünk, ez az ember is ismerős volt az élet bajával. Neki is voltak fájdalmai. Ő is állott ellenségei kereszt-tüzében. Mégis bárki közülünk úgy élni, mint ő élt, példaképet állított. Maga elé helyezett egy célt és a szolgálatát komolyan vette.

Ilyen az Istennek embere, a hit embere, akinek az élete követésre méltó.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk hitért imádkozunk Hozzád minden körülmények között, az élet változó körülményei között is. Engedd meg, hogy szerethessük embertársainkat, mint magunkat és kövessük atyai akaratodat mindenekben. A mi Megváltónk nevében kérünk, aki így tanított bennünket imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.« Ámen.

— A hitben Isten ad nekünk szeretetet embertársaink iránt. —

Earle H. MacLeod, Tennessee

33